A Doctor Who világának sokat használt találmánya. Nagyjából a pszcihikus papír szintjén van. Működése gyerekesen egyszerű: Az illető hiába hallja, látja a tárgyat, vagy a személyt, az agya érzékeli, mégse képes felismerni, hogy mi is az. Ennek következtében az alany hiába néz közvetlenül rá a tárgyra, az olyan, mintha a szeme sarkából látná. Persze ez az informálatlan személyeken működik. Aki tudja, mit keres (hogy néz ki, milyen a színe, szaga, stb.), azon ez általában nem használ. A Ki vagy, Doki-ban ezt használták a Gallifrey zsebóránál, az ötödik évadban egy rab ellátta ilyennel az egyik ajtót Amy Pond házában, és nagyon valószínű hogy a TARDIS is el van látva érzékelés-szűrővel, ezzel magyarázható, hogy London egyetlen lakójának se tűnik fel, mikor egy hangosan nyikorgó kék telefonfülke tűnik elő a semmiből. A Torchwood 3 is használja ezt, a járdába épített csapóajtós lift is érzékelés-szűrős. A Torchwood első epizódja szerint ezt azzal érik el, hogy a tárgyat térben és időben fixálják, majd szinkronon kívül kerül, mint mikor a Doktor egy másodperces késleltetésbe hozza TARDIS-át az univerzumhoz képest, így az gyakorlatilag eltűnik.